Hogyan kell a bort és a csokoládét kóstolni? Lehet külön-külön és bármily meglepő együtt is! Van azonban néhány fontos szempont, amikre érdemes odafigyelni. Megjegyeznénk továbbá, hogy bizony sok párhuzam van a kóstolásuk módjában.
Elsőként említjük a megjelenést. A borok e tulajdonsága sok mindenről árulkodik. Így például már ránézésre is következtethetünk a bor korára, készítési technológiájára, tárolási módjára. Ha a borban nincsenek zavarosító anyagok, és nem szűretlen, akkor tükrösen csillogó. A bor színintenzitása, mélysége is fontos ismérv, de a színárnyalat talán még lényegesebb. Ennek meghatározása persze bortípusonként és akár országonként (elég, hacsak arra gondolunk, hogy a franciák 18 féle rosé színt különböztetnek meg) más és más.
A csokoládé megjelenése formájától függetlenül arról mesél, hogy mennyire volt megfelelő a temperálás folyamata (a kakaómassza végső állagának kialakítása) a technológia során (tükrösen csillog-e, vagy matt a felszíne), illetve a kakaó minőségéről (színmélység).
Nézzük a tapadást! Ez a bor esetében a pohár falára vonatkozik. Apró forgatások után jól látható, hogy gyorsan, avagy inkább lomhán csordogál le a bor a pohár falán. Ebből a teltségére következtethetünk.
A csokoládé tapintása elsőként a kezünkkel végezhető el. Ha azt érezzük, hogy az ujjunkat végighúzva a felületén, selymes és nem ragadós, akkor jó minőség várható.
Érzékeinkre hagyatkozva haladjunk tovább! Megszagoljuk a bort. A bornak adott illata van, de nem „illatolunk”, hanem bizony a szaglószervünkkel szagolunk!
Az illat tisztaságát és intenzitását is megállapítva jöhetnek a különböző aromák: fűszeres, virágos, gyümölcsökre emlékeztető (nem gyümölcsös, mert az a gyümölcsfa ültetvény!), minerális (ásványos), vegetális (pl. szárított növényi részek), animális (jobb esetben ilyenkor a nyersbőr illatát érezzük, ami még nem hiba), stb.
A csokoládé ezen a téren is felveszi a versenyt a borral (pedig nem nagyon van más étel vagy ital, ami versenyre kelhetne vele), ugyanis közel azonos, 300-500 aromaalkotó van bennük! Bizony a csokoládé (gondolunk itt egy magasabb kakaótartalmú, intenzív típusra) is lehet citrusos, vaníliás (ez sokszor hozzáadott ízesítőkből is eredeztethető), karamellás, aszalt szilvás, füstös vagy éppen sonkás illatú.
A kóstoláskor a borok esetében a következőkre kell figyelni: a négy alapíz érzetére (édes, sós, savanyú, keserű), az orrunk „segítségével” érezhető zamatokra, a bor teltségére és intenzitására, a legvégén pedig az ízek tartósságára, azaz a bor lecsengésére.
A csokoládé kóstolásakor fontos, hogy ne majszoljuk fel gyorsan (még akkor sem, ha nagyon ízlik), hanem hagyjuk, hogy szépen lassan olvadjon el a szánkban. Ha a csokitábla törésekor nem figyeltük meg, akkor még most is van lehetőségünk annak vizsgálatára, hogy milyen a csoki roppanása és állaga (erről bővebben személyesen mesélünk!).
A zamatok alakulása a bor és a csoki esetében az aromákhoz hasonló, vagy éppen teljesen más is lehet. Sokszor érhetnek bennünket meglepetések!
Az utóíz hosszúsága a csokoládénál is mérvadó „bírálati” szempont.
Végül pedig azt kell eldöntenünk, hogy milyen az összbenyomásunk az egyik illetve a másik kóstolt tétel kapcsán.
A bor és csokoládé közti harmóniáról a továbbiakban még sokat elmélkedünk...
| Hírek | ||
| Összecsapnak a Bikavérek | ||
| 2012-02-28 19:59:42 | ||
A CsokiLaBorKlub következő |
||
| Szavazás | ||